Nagyító alatt az endodoncia – beszélgetés Dr. Hriczó-Koperdák Gergellyel 2. rész

Fontosnak tartjuk, hogy a gyökérkezelést és annak modern eljárásait megismertessük az olvasóval, ezért ahogy beharangoztuk, izgalmas kérdésekkel folytatjuk a mikroszkópos gyökérkezelésekről szóló blog-sorozatunkat. Dr. Hriczó-Koperdák Gergely (HKG) az első részben felvezette a témát, majd a jelen második részben kardinális kérdéseket járunk körbe, érintve a kezelt fog prognózisát, valamint az orvos elvárható helyes hozzáállását. Csapjunk bele!

Egy esetlegesen betört műszer rontja a fog prognózisát, érthető módon. Milyen arányban sikerül az ilyen esetekben eltávolítani a betört műszert, ezzel jó eséllyel megmenteni a fogat?

HKG: Először is fontos azt mérlegelni, hogy adott esetben a műszer eltávolítása megéri-e az azzal járó kockázatot. Az ilyenkor kialakított hozzáférési forma kialakítása sajnos bizonyos mértékű foganyagveszteséggel jár együtt, ezért nem mindegy, hogy hogyan közelítjük meg az adott klinikai szituációt. Önmagában az, hogy a gyökércsatornában egy korábbi gyökérkezelés során műszertörés történt, nem feltétlenül áll egyenes összefüggésben a műszer eltávolításának szükségével. Abban az esetben, ha a fog tünet- ill. panaszmentes, és a fogról készített periapikális röntgenfelvétel nem mutat gyökércsúcskörüli gyulladást, valamint a meglévő gyökértömés is elfogadható minőségű nem biztos, hogy a műszer eltávolításával érdemben javítjuk a fog prognózisát. 

Természetesen más a helyzet, ha a korábbi gyökértömés inkomplett, és/vagy gyökérhártya-gyulladásra utaló radiológiai és klinikai tünetek állnak fent. Ebben az esetben is több lehetőség áll rendelkezésre: megpróbálhatunk elhaladni betört fragmentum mellett (ún. bypass technika), és amennyiben ezzel sikerrel járunk, nem feltétlenül szükséges már ezután magát a műszert is eltávolítani további járulékos dentinveszteség miatt. A műszer eltávolításának kimenetelét az is nagymértékben befolyásolja, hogy a gyökércsatorna melyik szakaszában történt a műszertörés, a korábbi gyökérkezelés melyik fázisában (itt az iránydiagnózis is kiemelt hangsúllyal bír, vagyis, hogy mi indokolta az adott fog gyökérkezelését), pontosan milyen jellegű a betört fragmentum, annak anyaga, hossza, stb. A gyökércsúcsi harmadban szeparálódott darab eltávolítása értelemszerűen komplikáltabb, különösen ha az a csatorna görbületében helyezkedik el. 

Nagyon fontosnak tartom kiemelni azt, hogy a műszer eltávolításával az eset még nem tekinthető befejezettnek, ezért is van minden esetben szükség a fog végleges, korrekt gyökértöméssel való ellátására azt követően, hogy a műszer eltávolítása megtörtént.

Mikor tekinthető egy gyökérkezelt fog gyógyultnak? Mennyi idő múlva szükséges kontrollálni újra?

HKG: Az eredmény hosszútávú megítéléséhez többéves ellenőrzés szükséges. Az aktuális irányelveknek megfelelően a gyökérkezelést követően legalább egy éves kinikai és radiológiai ellenőrzés ajánlott. Amennyiben gyógyulás nem teljes, további követés lehet szükséges legalább évente a gyógyulásig, vagy a kezelést követő 4. évig. Természetesen, ha a fog klinikailag tünetmentes, és a korábbi elváltozás röntgenképe javuló tendenciát mutat, nagyon fontosnak tartom a fog minél előbbi végleges koronai restaurátummal történő ellátását, amennyiben őrlőfogról van szó, ezzel is csökkentve a fog esetleges repedésének vagy törésének kockázatát.

Bármennyire is törekszünk rá, minden fogat gondolom nem lehet megmenteni. Hol van a határ?

HKG: Egyik legfontosabb (ha nem a legfontosabb) kompetenciák közé tartozik az, hogy már a kezelést megelőzően mérlegelni tudjuk, hogy egy fog megmentését célzó endodonciai ellátására fordított erőfeszítések (beleértve a kezeléshez szükséges idő-, valamint anyagi ráfordítást is) mennyiben járulnak hozzá a fog hosszútávú, funkcionalitását tekintve valóban teljesértékű fogként való megtartásához. 

Annak idején, amikor elkezdtem érdeklődni a mikroszkóp alatt végzett gyökérkezelések iránt, a kezdeti sikeres kimenetelű esetek példáján felbuzdulva olyan klinikai szituációkban sem mondtam le a fog megmentéséről, melyekben lehet ma már máshogy döntenék. Nem ismertem határokat. Olykor heroikus küzdelmek árán is ragaszkodtam a kezelést elvégezni – néha már azt éreztem, ez nekem fontosabb, mint magának a betegnek. Itt utalnék megint vissza arra a gondolatra, hogy végső soron a legfontosabb cél az, hogy segítsünk a páciensnek, amivel egy már elsőre is reménytelen prognózisú fog megtartására tett kísérlet(sorozat) indikálásával lehet többet ártunk, mintsem ha a kezelés potenciális kimenetelét szem előtt tartva újraértékelnénk az adott helyzetet. 

Minden megoldható „technikailag” – szoktam mondani – csak nem biztos, hogy meg is éri. Gondolok itt olyan korábbi, többszöri sikertelen gyökérkezeléseken és újrakezeléseken (revízión) átesett fogak ellátására, amelyek már annyira meggyengült gyökér-, és megtartott koronai foganyagmennyiséggel rendelkeznek, hogy az általunk elvégzett kezelés érdemben nem járulna hozzá a fog hosszútávú sikeréhez, a technikailag kifogástalan kivitelezés ellenére. Az egyetemi évek alatt gyakran hangsúlyozták oktatóink, hogy minden gyökérkezelés csupán a fog megtartására tett „kísérlet”, és amennyiben ez nem jár sikerrel, a fog eltávolítása marad az egyetlen alternatíva. Noha az endodoncia az elmúlt évtizedek alatt hatalmas technikai fejlődésen ment keresztül, valamint a nagyítás kontrollja alatt végzett kezelések valóban új dimenzióba emelték a fogorvostudomány ezen területét, a fogak anatómiai és élettani sajátosságai ettől még nem változtak. 

Ma már gyakorlatilag nem létezik olyan, amit a rendelkezésünkre álló eszköz és műszer armamentárium segítségével ne lehetne megoldani azon fogak esetében sem, amit mondjuk ötven évvel korábban meg sem kíséreltek volna megmenteni, hanem eltávolításra ítéltek.

A gyökérkezelés a fog végleges ellátásának csak egy része. Mi van a folytatásban? Mit javasolsz és miért? Betét? Korona? 

HKG: Ez nagyon változó. Alapvetően függ a státusztól, a kezelt fog szájüregben elfoglalt helyétől, a megmaradt ép foganyag mennyiségétől, stb. Mindemellett meghatározó szereppel bír az iránydiagnózis is, vagyis hogy miért vált szükségessé egy adott fog gyökérkezelése. Általánosságban kijelenthető, hogy a rágóterhelésnek kitett kis-, és nagyőrlő fogak esetében a végleges koronai helyreállításakor javasolt a rágófelszín egészére kiterjedő, ún. csücsökvédelemben indirekt restaurátumot készíteni. Hogy ez jellegét tekintve betét, korona, csonkkiegészítő csapos műcsonkkal megerősített fog, azt mindig a megtartott foganyag mennyisége, ezáltal a fog teherbírása határozza meg. A kisőrlő fogak anatómiájuknál fogva nagyobb törésveszélynek vannak kitéve, ezért ott nagyobb gyakorisággal készülnek szóló borítókoronák, melyek abroncsszerűen veszik körbe a fogat, ezáltal is védve egy későbbi hosszirányú repedéstől ill. töréstől.

A sikeres kezeléshez összeszokott csapat kell. Mióta dolgoztok együtt az asszisztenseddel? Tudomásom szerint közösen is képzitek magatokat. Miért tartod ezt kiemelten fontosnak?

HKG: Lassan négy éve. Valóban, az orvos-asszisztens páros összeszokott működése a mikroszkóp alatt végzett ún. négykezes kezelések során különösen felértékelődik. Mindenkinek megvannak a sajátos praktikái, jelzései a kezelés ideje alatt, aminek hatékonyságát nagyban növeli ha az asszisztens már anélkül tudja a kezelést végző orvos gondolatát, mielőtt még kimondaná azt. De ez egyébként nemcsak a gyökérkezelések, hanem általánosan minden fogászati kezelésre elmondható. Az ergonómia hatékonyságának növelése érdekében folyamatosan figyelemmel kísérjük a szakirányú továbbképzéseket, valamint igyekszünk lépést tartani a témában megjelenő innovációkkal, ezáltal is biztosítva azt, hogy a hozzánk érkező pácienseknek a lehető legtöbbet és legjobbat tudjuk nyújtani.

Köszönjük az interjút! Sok megmentett fogat kívánunk!

A mikroszkópos gyökérkezelésekre vonatkozó oldalunkon további részleteket közlünk a kezelésről, annak előnyeiről.

Dr. Hriczó-Koperdák Gergely doktor úr profilja az alábbi linkre kattintva nézhető meg.

Bejelentkezés, időpontfoglalás