Parodontológiáról érthetően 3. rész – várhatóan Ön is érintett lesz fogágybetegségben?

2021.10.22.

Preambulum:

Ahogy azt interjúsorozatunk korábbi cikkeiben jeleztük, elérkeztünk a sorozat azon részéhez, amiben az íny alatti fogkőről értekezünk, valamint a doktornő beszámol arról is, hogy mitől függ, hogy valaki várhatóan érintett lesz-e fogágybetegségben, mik a súlyosbító körülmények, és miként lehet az ínyvisszahúzódásokat modern terápiás eljárásokkal kezelni.

Az első interjúban a rendszeres fogkőlevétel parodontológiában betöltött kiemelt fontosságáról, valamint a kiváló tisztítóhatással dolgozó EMS Irányított Biofilm Terápiájáról szóltunk.

A második interjúban pedig olyan változatos és izgalmas témákat érintettünk, mint pl. a „hogyan kezeljük a mozgó, de egészséges fogakat”, valamint Dr. Nevelits Annamária kitért a vérző fogíny problematikájára is, részletezve annak kezelési módjait, bemutatva azt is, hogyan is néz ki nála egy paro-konzultáció.

Sokan az íny alatti fogkő levételére (szakmaibb nevén „kürett”) gondolnak, amikor a parodontológia kerül szóba. A klinikai rezidensséged ideje alatt milyen egyéb, akár műtéti kezelésekkel volt alkalmad találkozni és elsajátítani azok műtét-technikáját?

A korai stádiumban elkapott fogágybeteg páciensek esetében elegendőnek bizonyulhatnak a kezdeti nem sebészi kezelések, mint a teljes fogazat minden fogfelszínére kiterjedő fogkő és lepedékeltávolítás, megfelelő szájápolási technika kialakulása (ennek fontosságát nem tudom eleget hangsúlyozni), illetve a köztudatban legjobban elterjedt kürett, amely az íny alatti fogfelszínek letisztítását jelenti bővebb értelemben véve. Azonban a középsúlyos és súlyos állapotban lévő fogágybetegség esetén ezek a kezelések elengedhetetlen előkészítő lépései egy következő és szükséges műtéti terápiának a betegség megállítása érdekében.

Rezidensségem alatt sikerült megismerkednek a fogágybetegség terápiája során végzett különböző műtéti típusok széles tárházával, továbbá olyan állapotok, mint az ínyvisszahúzódás, beszűkült áthajlás, fogak és implantátumok körül szorosan tapadó íny hiányának pótlására irányuló műtéti eljárásokkal egyaránt.

(Regeneratív műtétekről az alábbi linken is olvashat.)

Működhet gócként a fogágybetegség? Milyen egészségügyi problémákhoz vezethet?

A fogágybetegség miatti gyulladásos folyamatok a csont és ínyszövetben gócként működnek a teljes testre és egészségre nézve (ez úgy általában vonatkozik az összes fogászati, nem csak a parodontológiai gócnak minősülő folyamatokra). Ezek a gócpontok nem csak a felszín alatt megülve, de komoly, akár fájdalommal járó problémát is kialakíthatnak testszerte. A teljesség igénye nélkül: ízületi fájdalmak, hajhullás, magas vérnyomás és cukorbetegség hajlamosítása, meglévő betegség esetén annak súlyosbítása, stroke és infarktus hajlam, kismamák esetén koraszülés és alacsony születési súly veszélye, stb. Így a legfontosabb profit az a teljes, komplex egészségünk javítása, amely az egész életünkre befolyással van.

Hogyan tudnád összefoglalni, mitől függ, hogy valaki érintett lesz-e fogágybetegségben, mik a súlyosbító körülmények, amelyeket javaslod a leginkább elkerülni?

A fogágybetegség egy multifaktoriális betegség, amely azt jelenti, hogy több tényező együttes jelenléte szükséges a kialakulásához. Egyik kedvenc Professzoromat idézve, a fogakon lerakódott lepedék (plakk, biofilm) szükséges, de nem elégséges feltétele a folyamat kialakulásának. Tehát, egy-egy speciális eset kivételével, hiába áll fenn a genetikai és egészségügyi, életmódból adódó (dohányzás, stb.) tényező, ha a szájhigiéné tökéletes és nincs lepedék, akkor a betegség sem alakul ki. Ebből adódik, hogy azok az emberek, akik nem rendelkeznek a betegségre való hajlammal, hiába rendelkeznek lepedékkel, fogkővel, esetleg íny alatti fogkővel egyaránt, sosem lesznek fogágybetegek. Hátra azonban nem dőlhetünk, ne feledkezzünk meg a fogszuvasodásokról és következményes betegségeiről sem. Egy-egy ínyszél közelében lévő szuvasodás, ezek ellátására törekvő, de mégis tisztíthatatlan, elálló szélű, íny alatt záródó, nem megfelelő széli záródású tömések, koronák, fogpótlások növelik az ínyszél közelében lerakódó baktériumokkal teli plakk megtapasádát, megsértik az íny tapadását a fogakon, (ezzel a testünk belseje és külső környezet közötti zárt rendszert), így növelik a fogágybetegség kialakulásának kockázatát is.

Tökéletes szájhigiénével és a kellő, mindennapi rendületlen motiváltsággal együttesen azonban csak nagyon ritkán találkozunk, így ha hajlam és olyan életmódbeli tényezők is társulnak, mint például a dohányzás, akkor nagyon nagy valószínűséggel alakul ki a betegség.

(A súlyosbító körülményekről a kezelésleírásaink között is írunk, amit az alábbi linken érhetnek el.)

Leegyszerűsítő a kérdés, de mit tegyünk, ha egészséges fogínyt akarunk?

Ha minden tőlünk telhetőt meg szeretnénk tenni annak érdekében, hogy megelőzzük a fogágybetegséget (és más folyamatokat) is, akkor a legfontosabb a pontos, precíz fogápolás, ezenkívül pedig egy általános egészséges állapot fenntartása, amely számomra egy kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozást, aktív, mozgásban gazdag életmódot, különböző rossz szokások elkerülését (dohányzás, immunrendszert gyengítő életmód) jelenti. Érdemes lehet megkérdezni a szüleinket és nagyszüleinket az életük során felmerülő fogászati problémáikról szintén. Nem utolsó sorban kiemelném a rendszeres fél évenkénti parodontológiai szűrővizsgálatok fontosságát is. Egyrészt a prevenció miatt, másrészt pedig a betegség korai felismerése szakavatott, tapasztalt szemeket igényel, így sokszor a fogorvos kollégák is már csak akkor irányítják szakrendelésre a pácienseket, amikor már visszafordíthatatlan, jelentős fogágypusztulással jár a folyamat. A parodontitis sokáig tünetmentes, emiatt évekig /évtizedekig, akár egy szemfüles fogorvos által is észrevétlenül diagnózis, akut, fájdalmmal járó állapot, fogmozgathatóság kialakulása nélkül, egy kis látszólag ártalmatlan ínyvérzés kíséretében munkálkodhat a mélyben.

Harmadrészt kiemelném a szülők megfelelő szájápolási technikáját és motivációját a gyermekeik szemszögéből is. A megfelelő minta és oktatás elengedhetetlen, illetve a gyermekek rendszeres fogászati szűrése és időben történő fogszabályozása megelőzheti az olyan állkapocs és harapási eltéréseket, amik hozzájárulhatnak a betegség kialakulásához.

Talán az első jel a fogíny visszahúzódása és a szabaddá váló fognyak. Kezelhető? Hogyan néz ki a kezelés és mire kell számítani?

Az első és legfontosabb jel a íny vérzése, és ez esetben nem a duzzadt, fénylő, vörös, fájdalmmal járó, spontán, nagy mennyiségben vérző ínyre gondolok. A fogágybetegséghez vezető kikövezett úton az első lépés az ínygyulladás (gingivitis), amikor az alatt lévő csontos és kötőszövetes támasztó rendszerre nem terjedt a folyamat, még. Az ínyszél közelében lerakódó lepedék baktériumaira szervezetünk veszélyforrásként tekint, ezért a veszélyforrás megszűntetése érdekében az immunrendszerünk ezt érzékelve gyulladásos folyamatot alakít ki. Ez egy teljesen normális válaszreakció, jó, hogy így van, különben nem tudnánk, hogy hol és milyen probléma van. Ennek kezdeti lépéseként még a látszólag teljesen ép ínyszövet minimális traumára (fogpiszkáló, fogmosás, nem megfelelő fogköztisztító kefe, stb.) vérezhet. Ha vérzik, az azt jelenti, hogy lepedék maradt ott, ha ottmaradt, akkor gyulladás alakul ki. Sok esetben ilyenkor a vérző, gyulladt területtel óvatoskodva nem merjük tisztítani a területet, emiatt azonban még több lepedék rakódik le, a gyulladt szövetek kedveznek a fogágybetegségre hajlamosító baktériumok szaporodásának, így még nagyobb lesz a gyulladás és vérzés, és egy szuper önerősítő körbe keveredünk. Egy idő után pedig az ott lerakódó lepedékréteget (nem fogkövet), nem lehet csupán otthoni eszközökkel eltávolítani, megfelelő mélységű és minőségű professzionális tisztításra van szükség.

Amennyiben ez a folyamat nincs megállítva, és hajlam is társul hozzá, úgy idővel az ínyszövet alatti kötőszövetre és csontra terjed a folyamat, amely a csont felszívódásával, így a fogakat tartó támasztószövet pusztulásával jár, ami visszafordíthatatlan, de azon a szinten még megállítható.

Itt érdemes megemlíteni azokat a szájápolási termékeket, amelyek a fogínyvérzés csillapítását célozzák. Amit nem említenek meg, az az, hogy hiába csökkenti a tüneteit a gyulladásnak, annak okát azonban nem szüntetik meg, ezáltal ideig-óráig abba a hamis tudatba ringatva a pácienst, hogy minden rendben van. Sajnos emiatt nem keresik fel időben a fogorvost/parodontológust, és nem derül ki a probléma mielőtt az még visszafordíthatatlan károkkal járna.

A csontpusztulás előrehaladtával egy-egy inaktív gyulladásos fázisban a fog gyökéri része már felszínre kerülhet, ínyvisszahúzódást tapasztalva. Azonban ez nem összekeverendő a nem fogágybetegség miatt szabaddá való fognyakakkal, rájuk egészen más jellegű terápiás módszerek érvényesek, de igen, ha ilyet tapasztalnak magukon a páciensek, és az ínyvérzés/gyulladás mértéke nem éri el az érzékelés szintjét, akkor mindenképpen érdemes szakorvoshoz fordulni, maximum jó hírekkel szolgálunk

Hány alkalomra kell számítani, és miben változik meg a napi (fog)tisztítási rutin?

A kezelés időtartamára vonatkozóan enyhe esetben minimum 2, de akár több ülésre is szükség lehet. A cél a kemény és lágy szövetek gyógyulása, amely a terápiára teljesen egyénre jellemző módon reagálhat, és ennek biológiáját nagyon gyorsítani sem tudjuk releváns mértékben, így sajnos nem lehet egyértelműen megmondani hány kezelésre van szükség, azt az első találkozáskor a klinikai és radiológiai vizsgálat után lehet egyénre szabottan meghatározni, de még a terápia előrehaladtával is módosulhat.

A szájhigiénés otthoni szokások csak annyira változnak meg, mint amilyenek azoknak eddig lenniük kellett volna, új pontos instrukciókkal és eszközökkel engedjük el pácienseinket a rendelőből, amely után a tisztítás eleinte hosszadalmasnak tűnhet, de idővel, mint ahogy bármit is gyakorlunk, sokkal egyszerűbbé és logikusabbá válik az, hogy a szájüregünk mely részeit, hogyan, mivel, milyen technikával és mennyi ideig kell tisztítanunk ahhoz, hogy tiszta legyen, ne pedig szájhagyomány útján terjedő információk és otthoni praktikák alapján történjen a fogmosás. Nagy titkot nem árulok el azzal, hogy enélkül sajnos előbb-utóbb elkerülhetetlenül mindenkinek lesz valamilyen fogászati problémája.

Végezetül tudnál adni pár szemléletes példát, amikor a paciens nagyot profitált a vonatkozó/szükséges parodontológiai kezelésekből?

Lépjünk egyet vissza, és ismételjük el újra talán a legfontosabbakat. A páciensem nagyot profitálhat akár már egy egyszerű fogkőeltávolítást követő szájhigiénés oktatásból is. Sajnos az emberek általában nagyon lelkes fogmosók, de megfelelő technika 95%-ban hiányzik, ami elég ijesztő adat. Ezeket az információkat nem kaphatjuk meg reklámokból és nem is várhatjuk különböző termékek önmagában történő használatától sem, a megfelelő technika és ismeretek elsajátítása nélkül keveset érnek. Ezért fordulhat elő, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk fogaink egészségének megőrzéséért, azonban mégis állandó problémák derülnek ki a fogászati vizitek alkalmával.

Hiszek a megelőzés fontosságában, így a rendszeres félévenkénti fogorvosi és parodontológiai szűrővizsgálattal, tisztítással és a helyes technikájú otthoni szájhigiéné elsajátításával nagyon súlyos anyagi vonzatú későbbi fogászati kezelésektől, és nem utolsó sorban egészségügyi problémáktól óvhatják meg magukat a pácienseim.

Természetesen a kezelési tervek személyre szabottan készülnek, mindenkinek az állapotához igazodó parodontológiai ellátást biztosítunk, ez kiemelt fontosságú kérdés!