Az állkapocsízületünkből nagyon gyakran jöhetnek furcsának tűnő zajok.
Azokkal kell specialistához fordulni, amelyek rendszeresen előfordulnak.
A különböző hangok hátterében nem feltétlenül ugyanaz a probléma áll. Más oka lehet egy jól elkülöníthető kattanásnak, és más egy folyamatosabb, „homokszerű” ropogásnak.
Nézzük végig a leggyakoribb típusokat.
A kattogás legtöbb esetben a száj nyitásakor, beszédkor vagy rágáskor jelenik meg.
Az állkapocsízületben az állkapocs feje (condylus) és a koponya ízületi felszíne között egy kis lemez, a discus helyezkedik el. Ennek feladata a terhelés elosztása és az ízületi mozgás harmonikus vezetése.
A kattogás leggyakoribb oka a discus elmozdulása. Ilyenkor zárt szájhelyzetben a discus rendszerint előrébb helyezkedik el a normális pozíciójához képest. Szájnyitás közben a discus hirtelen a helyére ugrik, és ennek lehet kattogó hangja.
Mivel záráskor a discus újra előre csúszik, a kattanás minden szájnyitásnál hallhatóvá válhat.
A kattogást nem minden esetben a discus elmozdulása okozza. Előfordulhat, hogy az ízület mozgása során egy szalag dörzsölődik az ízülethez, és ez adja a jellegzetes hangot.
Nagyobb szájnyitáskor, például ásítás közben előfordulhat, hogy az állkapocs feje a megszokottnál nagyobb mértékben mozdul előre, és az állkapocs „kiugrik”.
Ha magától visszakerül a helyére, a páciens ezt gyakran egy nagyobb ugrásként vagy tompább kattanásként érzékeli.
Ha azonban az állkapocs nem tér vissza magától, és csak egy bizonyos mozdulat segítségével lehet újra becsukni a szájat, mindenképpen indokolt az állkapocsízület kivizsgálása.
A crepitáció nem egyetlen jól elkülöníthető kattanás. Inkább több, egymást követő halkabb ropogásként, recsegésként jelentkezik.
A páciensek ezt sokszor úgy írják le, mintha „homok lenne az állkapocsízületben”.
Ennek hátterében legtöbbször az ízületi felszínek sorvadása, degenerációja áll. Ez az ízületi károsodás egy előrébb haladott fázisát jelentheti.
Fontos azonban, hogy egy hang önmagában nem diagnózis. Néha egyszerűen csak a nem megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztás áll a furcsa hangok hátterében.
Ezért nem önmagában azt kell vizsgálni, hogy milyen hangot ad az állkapocs, hanem az állkapocsízület teljes működését.
Ha valaki a saját szívverésével megegyező ritmusú lüktető vagy dobogó hangot hall a fülében, az a legtöbb esetben nem állkapocsízületi problémát jelent.
Elsődlegesen a vérnyomást és annak ingadozását érdemes ellenőrizni, illetve fül-orr-gégészeti konzultációt kérni az esetleges fül eredetű gyulladások vagy más eltérések kizárására.
Az alkalmanként jelentkező hang önmagában még nem jelent feltétlenül problémát. Ha azonban a kattogás rendszeresen, például minden szájnyitáskor, evéskor vagy beszédkor jelentkezik, érdemes megvizsgálni az állkapocsízület működését.
A kattogás leggyakoribb oka az állkapocsízületben található discus helyzetének megváltozása. Szájnyitáskor a discus visszakerülhet a helyére, és ez okozhatja a jellegzetes kattanó hangot. A kattogásnak azonban más oka is lehet, ezért a hang alapján önmagában nem lehet diagnózist felállítani.
A kattogás általában egy-egy jól elkülöníthető hang nyitáskor vagy záráskor. A recsegés vagy crepitáció ezzel szemben több apró, egymást követő hangból áll, amelyet a páciensek gyakran homokszerű érzésként írnak le. A kétféle hang hátterében eltérő ízületi folyamatok állhatnak.
Ha nagy szájnyitás után az állkapocs nem tér vissza magától a helyére, vagy egy meghatározott mozdulatra van szükség ahhoz, hogy újra be tudja csukni a száját, érdemes specialistához fordulni és kivizsgáltatni az állkapocsízület működését.
A kattogás nem minden esetben jár fájdalommal, és önmagában a hang nem diagnózis. A rendszeresen jelentkező kattogásnál azonban érdemes meghatározni, mi okozza a hangot, és milyen állapotban van az állkapocsízület.
A különböző állkapocsízületi hangok eltérő problémákra utalhatnak. A kivizsgálás célja ezért nem pusztán a kattogás megszüntetése, hanem annak meghatározása, hogy mi okozza az ízület megváltozott működését.
Ismerje meg azon pácienseink visszajelzéseit, akik már fájdalom nélkül élnek.
